Flak 37 |
![]() |
A Flak 37 (ismertebb nevén a "88-as") minden idők egyik leghíresebb tüzérségi fegyvere. Eredetileg légvédelmi fegyvernek tervezték, de a 88mm-es sokoldalúságát a spanyol polgárháborúban és a II. világháborúban is demonstrálta: gyorsan adaptálták tankelhárító szerepkörbe, ahol minden más fegyvernél hatékonyabban működött, hiszen képes volt 2 kilométer távolságból is átütni 80mm páncélzatot. Még 1940-ben is bármely német tankelhárító fegyvernél jóval hatékonyabb volt.
A Flak 37 volt a Krupp vállalat 88-as szériájának végső modellje; a Flak 18, 36 és 37 tulajdonképpen ugyanaz az ágyú volt, ugyanolyan lőszert tüzelt és az alkatrészek is egymás között cserélhetőek voltak. Nagy mérete és tömege ellenére a Flak 37 nagyon mozgékonynak számított és 3 perc alatt tűzkész állapotba lehetett hozni. Nagy hatótávolsága a kitűnő optikájával és tűzvezető rendszerével lehetővé tette a Flak 37 számára, hogy akár láthatáron kívülről is bármilyen nehéz páncélost megsemmisítsen úgy, hogy akár észrevétlen maradt.
Legnagyobb sikereit Észak-Afrika és az orosz sztyeppe sík területein tudta elérni, ahol a hatótávolsága a legjobban kihasználásra tudott kerülni. Oroszországban a Flak 37-esek különálló zászlóaljakban kerültek bevetésre hadosztály-irányítás alatt, de folyamatos használatban. Több, mint 20 ezer darab készült a Krupp 88-as szériából.