North American B-25 Mitchell közepes bombázó |
![]() |
A B-25 kétmotoros közepes bombázót széleskörűen használták az amerikai és nemzetközösségi repülőerők egyaránt. A Mitchell a japán anyaország elleni Doolittle-féle
rajtaütés során szerzett magának hallhatatlan hírnevet 1942 áprilisában. A legyártott példányok többsége a Csendes-óceáni hadszíntéren szolgált olyan új taktikákkal, mint a
hajítóbombázás, apró bombák szórása és géppuskás alacsonytámadás.
A B-25 a méretéhez képest tekintélyes bombateherrel bírt. A közel 1500 kilogrammnyi bombateher helyett torpedókkal vagy nem irányított rakétákkal is fel lehetett szerelni.
A legfélelmetesebb változatok valószínűleg a „H” és a „J” modellek voltak.
A „J” orrát nem üvegezték a bombázótisztnek, a tisztán alacsonytámadásra épített gép orrába és máshova összesen 18 nehézgéppuskát szereltek. A korábbi „H” orr részébe egy hajók elleni egy 75 mm-es ágyút építettek be. A B-25 jól irányítható repülőgépnek számított. Fő hibája volt a pilótafülkéhez közeli motorok magas zajszintje. Végsebessége elérte a 480 km/h-t, személyzete hat fő volt.