Focke-Wulf Fw 190 vadászgép |
![]() |
A híres „Focke” 1941 nyarára lett harcra kész, és a bevetése napjától jobbnak bizonyult a brit vadászok gerincét alkotó Spitfire V-el szemben. A 190-es német gyártmánynak akkor szokatlan volt, sokan a csillagmotort már elavultnak tartották egy vadászgépen. A német mérnököknek azonban sikerült annyira lecsökkenteniük a gép tömegét és a légellenállást, hogy a Focke-Wulf korának egyik legjobb teljesítményű vadászgépévé válhatott.
A jól ismert Bf 109-hez képest sokkal jobban fel volt fegyverezve, és számos pilóta mozgékonyabbnak is tartotta alacsony magasságokon.
A 190-es a keleti frontra egészen 1942 végéig nem került. A vadászbombázó változatokat a kezdetektől fogva fejlesztették. A kiöregedett, lassú és sérülékeny Ju-87 Stukákat felváltó „Jabok” különösen a keleti fronton váltak be.
A vadászváltozatoknál a legnagyobb fejlődést a „D” modell megjelenése jelentette, ahol a csillagmotort soros motor váltotta fel, hogy javítsanak 6000 méter felett is a gép teljesítményén.
A megnyúlt orral és farokrésszel gép külseje alaposan megváltozott. A Focke-Wulf gépen számos fegyverzet-elrendezés létezett, de a négy 20 mm-es gépágyú és két 13 mm-es géppuska volt a leggyakoribb.
A Fw 190A8 végsebessége meghaladta a 640 kilométert óránként.