T-34 közepes harckocsi

Egyetlen más világháborús tankot nem gyártottak olyan mennyiségben, mint az orosz T34-est. A legendás közepes tank alkotta a szovjet páncélos erők gerincét.
A T-34 1940-es megjelenésekor a mozgékonyság-páncélzat-tűzerő addig soha nem látott kombinációját testesítette meg, és alaposan feladta a leckét a rivális országok tervezőmérnökeinek.

A T-34esnek nem jelentettek akadályt a keleti front havas és saras terepviszonyai, ami annyi gondot okozott a Szovjetunióba hatoló német páncélosoknak.


Mindezek ellenére a T-34 sem volt egy mérnöki csoda, a váltó problémái végigkísérték a típus háborús karrierjét, a korai változatok még olyan megbízhatatlanok voltak, hogy a tankok a motorházra erősített tartalék erőátvitellel indultak harcba. Az eredeti toronyba is csak két ember fért, a szovjet páncélosok gyenge koordinációját a rádiók hiánya okozta. Nagyon hiányzott a körkörös megfigyelést lehetővé tevő parancsnoki kupola is.
Az 1944 tavaszán először bevetett T-34-85 már orvosolta a legtöbb hiányosságot. A legfontosabb változatás mégis az új 85 mm-es főfegyverzet volt, ugyanis az előző 76 mm-es löveg felett eljárt közben az idő. A T-34-es alvázán alakították ki a Su-85 és Su-100 páncélvadászokat.

A T-34 belsejének vázlata (Kattints a nagyításhoz)