Panzer III közepes harckocsi

A gyorsabb és ágyús Panzer III-et eredetileg harckocsik elleni harcra szánták, míg tarackkal felszerelt Panzer IV feladata lett volna a gyalogság támogatása. Ahogy teltek azonban a háborús évek, úgy cserélődött fel a páros feladata.
Az oroszországi hadjárat kezdetén még a Panzer III volt a legnagyobb számban alkalmazott német harckocsi, de sem a fegyverzete, sem a páncélzata nem volt elégséges az új orosz tankok ellen.
Még az új 5 cm-es L/60 űrmérethosszú harckocsiágyú sem bírt nagyobb távolságon egy T-34-es frontpáncéljával.


A nagyobb és erősebb Panzer IV szélesebb toronygyűrűje viszont lehetővé tette még nehezebb fegyverzet beépítését. Az utolsó Panzer III-asokat éppen a IV-es rövid csövű 7.5 cm-es gyalogsági támogató lövegével gyártották. Harckocsiként a Panzer III 1943 végére kifutott, de az alváz a híres Stug III rohamlöveg építéséhez a háború végéig gyártásban maradt.

A Panzer III a megjelenésekor számos fontos újítást vezetett be a német harckocsitervezésben: az első olyan német konstrukció volt, aminek háromszemélyes volt a tornya, és először alkalmaztak a belső kommunikáció javítására intercom-rendszert.

A Pzkw III belsejének vázlata (Kattints a nagyításhoz)