M4 Sherman közepes harckocsi

Az M4 közepes tank volt a nyugati szövetségesek legnagyobb számban gyártott és alkalmazott harckocsija. A jellegzetes körvonalú amerikai tank a nyugati szövetséges hadigépezet egyik ikonjává vált, a britek az amerikai unionista tábornok után Shermannek nevezték el.
Az M4 a tűzkeresztségen a brit 8. hadsereg színeiben a második el-alameini csata során esett át. A Sherman akkor sokkal jobb volt, mint bármi, amit addig az angolok harcba tudtak küldeni. Az M4 egészen a másfélszer nehezebb német Párduc harckocsi megjelenéséig megállta a helyét a német közepes páncélosokkal szemben.

A 75 mm-es ágyúja páncélozott és puha célpontok ellen is hatásos volt, a tank kielégítő mozgékonysággal bírt, de különösen a megbízhatóság terén vert köröket az angol konstrukciókra. A tank újrafegyverzése a német páncélosok új generációja ellen viszont amerikai szolgálatban késett. Ugyanis a doktrína, amiben a tank megszületett nem tartotta elsődleges fontosságúnak az ellenséges tankok elleni harcot. A gyenge minőségű páncéltörő lőszerek és a szándékosan visszafogott lövegteljesítmény (a csőkopás mérséklésére) is ahhoz vezettek, hogy a javított amerikai M4-esek sem voltak a Párducok és az új német páncélvadászok egyenlő ellenfelei.

A Sherman legnagyobb erénye, hogy műszakilag megbízható volt, és mindenütt lehetett rájuk számítani. Az alvázat elképesztően sok feladatkörnél lehetett hasznosítani. Több ezer M4-et forgótoronyban egy 105 mm-es tarackkal a harckocsi zászlóaljak közvetlen tüzérségi támogatására használtak. Egy speciális változatot, a sokkal vastagabb páncélzatú M4A3E2-őt rohamharckocsinak szánták a nyugati frontra.

A Sherman belsejének vázlata (Kattints a nagyításhoz)