Tiger I nehéz harckocsi

A Tigris alighanem a háború leghíresebb harckocsija volt. Soha nem volt egy kiegyensúlyozott konstrukció, a megjelenésekor példátlan tűzerő és páncélzat egy archaikus konstrukción alapult, ami nagyon nehézre sikeredett. Mégis, a német páncélos erők krémjét válogatták össze a Tigrisekre, és egyetlen ilyen zászlóalj harcértéke Hitler szerint egy teljes hadosztályéval ért fel.
A Tigris a közhiedelemmel ellentétben nem volt kifejezetten lassú, a széles lánctalpaival és a komplikált de hatékony futóművével terepen is jól mozgott. Igazi gyengéi a rendkívüli karbantartásigénye, a rövid hatótávolság, és maga a hatalmas tömeg voltak.

Az első Tigrisek 1942 őszén kerültek a frontra. A nehézharckocsikat önálló zászlóaljakba szervezték, amiknek a fő feladata az ellenséges védelem áttörése lett volna, de ennél sokkal gyakrabban alkalmazták őket "tűzoltó", mozgó tartalék szerepkörben a saját vonalak meggyengült részeinek kisegítésére.
A Tigris 2 km távolságból is harcképtelenné tehetett egy szövetséges harckocsit. A háború előrehaladtával a típus régimódi függőleges páncélzata már hátrányba került az egyre erősebb szövetséges páncélelhárító fegyverekkel szemben, de nagy távolságban a Tigris még mindig veszélyes ellenfélnek számított.
Gyártását 1944 augusztusában fejezték be.

A Tigris belsejének vázlata (Kattints a nagyításhoz)