M10 Wolverine páncélvadász |
![]() |
A Sherman tank alvázán kialakított M10 volt az amerikaiak legnagyobb számban bevetett páncélvadásza a második világháborúban, amik a korábbi M3 féllánctalpas önjáró löveget váltották fel. Az M10 egy 76 mm-es ágyút hordozott, ami a megjelenése idején még több, mint elég volt a német közepes harckocsik ellen, de a gyenge minőségű lőszer miatt nem lett olyan jó, mint lehetett volna.
Az M10 viszonylag gyors és erős fegyverzetű járműnek számított, ennek viszont a vékony páncélzat lett az ára.
A lassan körbeforgó nyitott torony a személyzet jobb körkörös tájékozódását szolgálta, és egyben azt is jelezte, hogy nem valódi tankkal van dolgunk, hanem egy specializált páncélvadásszal, ami lesállásból harcol. Az amerikai páncélvadászok egy olyan elit fegyvernem volt, ami sokkal jobban fel volt készítve ellenséges páncélosok elleni harcra, mint a saját harckocsizók. Az M10 jó szolgálatot tett Észak-Afrikában és az olasz fronton is, de 1944-re a lövege felett már eljárt az idő.
A tűzerőbeni problémák orvoslására sürgősen a nyugati frontra kellett küldeni az M36-ot, ami nem volt más, mint egy új toronnyal és 90 mm-es ágyúval átépített M10.
Az angolok a saját 17 fontos ágyúikkal modernizálták az amerikaiaktól a kölcsönbérleti szerződés keretein belül kapott M10-eseiket. Az M10 angol neve a Wolverine (rozsomák) lett, az utókor a 17 fontos (M10C) páncélvadászokat Achilles néven is ismeri.