M26 Pershing nehézharckocsi |
![]() |
Az M26 Pershing volt az egyetlen nyugati szövetséges nehézharckocsi, amit a háború alatt terveztek meg, és végül be is vetettek. A T26E3-ból húsz példány érkezett Európába 1945 februárjában, még épp időben ahhoz, hogy részt vehessenek a Ruhr-vidék harcaiban.
Az amerikai nehézharckocsi-fejlesztéseket a tengeri szállítás problémái mellett az is hátráltatta, hogy az akkor uralkodó doktrína szerint nem elsősorban a tankok, hanem a speciális páncélvadász alakulatok felelősek az ellenséges harckocsik leküzdéséért.
Az ardenneki csata súlyos veszteségei rávilágítottak arra, hogy a Sherman tank önmagában már nem elég, ezért az első T26-osokat sietve a nyugati frontra küldték, hogy kipróbálhassák őket a harcban. A német kapitulációig összesen végül mintegy 300 érkezett a kontinensre, négy ezek közül a 9. páncélos hadosztály színeiben részt vett a remageni híd elfoglalásában is.
A Pershing tank fő gyengéje a motorja volt, egy Sherman tankhoz elegendő teljesítmény a több mint tíz tonnával nehezebb M26-hoz már kevés volt. A 90 mm-es löveg ellenben komoly erőlelépést jelentett az addigi 75 és 76 mm-es ágyúkhoz képest.
A Pershing megjelenésekor nem számított forradalmi vagy rendkívüli harceszköznek, viszont a konstrukció a későbbiekben jól fejleszthetőnek bízonyult. Az M26 a hidegháborús M46 és M47 közepes harckocsik közvetlen elődje.